Rendhagyó Dicsőségfal poszt – Nyári meló folyami hajón
Gratulálunk Bernátnak, aki már egyetemistaként bezsebelt egy nemzetközileg elismert referenciát!
Olvassátok Bernát beszámolóját!
Mi volt az első benyomásod a Fairsupportról?
Az első találkozásom a Fairsupport-tal, egy szerencsés véletlen folytán adódott, munka közben sétált be hozzám Réka és barátnője, akik nagyon kedves és kommunikatív vendégek voltak, könnyen megtaláltuk a közös nevezőt. Hosszas és jóízű beszélgetés során megemlítettem, hogy nyáron szeretnék külföldön dolgozni, hogy az új szemeszterre stabilabban álljak anyagilag. Réka készségesen segített és adott egy névjegy kártyát, hogy amikor szeretnék ezzel komolyabban is foglalkozni, nyugodtan írjak neki. Így is lett 4 hónap múlva a vizsgáim közben írtam neki egy e-mailt amire pár óra múlva jött is egy válasz. Az e-maileket skype-os beszélgetések követték, ahol megbeszéltünk mindent alaposan és ki választottuk a számomra legmegfelelőbb állás lehetőséget. Minden nagyon simán ment, a személyes budapesti interjú után pár nappal pedig már hívtak is, hogy megkaptam az állást, mint Bartender az A-rosa hajótársaságnál.
Mi vezérelt, amikor úgy döntöttél, hogy belevágsz a nyári szünetben egy külföldi melóba?
Első sorban az anyagiak mellett volt muszáj ezen a nyáron is dolgoznom, hisz az egyetemista lét nem olcsó dolog 🙂 ( tandíj, lakhatás stb…). Illetve egy új munkahely új lehetőségeket és új kihívásokat foglal magába.
Mesélj a hajós életről! Szerinted igazak a sztereotípiák?
Most először dolgoztam hajón, azon kívül amit láttam az interjú során és az infókon amiket skypeon kaptam, nem igazán tudtam elképzelni, hogy milyen lehet. Nem egy könnyű élet a hajós az tény. Valóban sokat kell dolgozni, de hát dolgozni jelentkeztem nem nyaralni. Először fura volt, hogy az életterem és a privát zónám leszűkül a kis kabinomra amit megosztok valakivel. Viszont így sokkal hamarabb összelehet barátkozni a személyzettel. Az új embereket általában mindig nagy izgalommal várják. Így volt ez velem is nagyon készségesen segített mindenki és kedvesek voltak. Valóban olyan, mint egy kis 50 fős család, az igazán sok nemzetiségű crew-val pedig még könnyebb a beilleszkedés, hisz rá vagyunk kényszerülve az egymással való kommunikációra. Mondjuk az asszimilálódást nagyban segíti a crew partik, ahol az egész crew együtt eszik, iszik a hajón, vagy ha kikötünk éjszakára akkor a nyakunkba vesszük a várost). Fura volt, hogy valóban nem érintkezhettünk a vendégekkel munkán kívül, de mint utólag rájöttem ez nem véletlen van így, mert egy idő után nagy igény lesz a napi pár óra privát zónánk kihasználására.
Mihez segített hozzá a hajón töltött nyarad?
Rengeteg tapasztalatot szereztem, a sok különböző kultúrájú és nemzetiségű emberekkel mindig érdekes találkozni és rácsodálkozni a különbségekre, a hajón megtanultam ezeket kezelni. Nem tartom magam ügyetlennek és földhöz ragadtnak, de még többet önállósodtam, jumper voltam ami annyit tesz, hogy hajóról mentem hajóra attól függ, hogy hol kellett helyettesíteni a nyaralókat. Így sokat utaztam városból városba, országból országba, repülő vonat, busz, taxi tömegközlekedés. Ezek mellett egy hajós munka mindig jól mutat egy önéletrajzban( nekem egy nap után rögtön fel is ajánlották, hogy nem akarom-e meghosszabbítani a szerződésem) 😉 . Nem utolsó sorban sok helyre és városba eljutottam, ahova amúgy valószínűleg soha nem utaztam volna el magamtól. Amszterdam például annyira megtetszett, hogy a szerződés lejártával egy héttel később már megint kint voltam, igaz most a barátaimmal és “csak” nyaralni.
Mik a terveid a jövőt illetően?
Az egyetemi képzés végeztével, mint önálló szabadúszó videós/ shortfilm maker szeretnék elhelyezkedni, de a bartenderkedést nem akarom abbahagyni, hisz ez nem csak a szakmám jelenleg, de a hobbim is, élvezettel és szenvedéllyel csinálom. A jövőben szeretném minél több helyen kipróbálni magam, minél több szituációban (diszkó, étterem, óceánjáró).
Mit tanácsolnál a most külföldre vagy hajóra készülőknek?
Szerintem az egyik legfontosabb tanácsa mit adhatok, hogy ne habozzatok! Minél tovább halogatja valaki annál nehezebb lesz kijutni. Nem kell tőle félni nem bánt senkit, viszont legyünk felkészülve mentálisan és fizikailag is. Vegyük számításba a bezártságot, a kis helyeket, hogy nem fogunk nagyon az anyanyelvünkön beszélgetni. Ha valami nem jön össze, nem tetszik az adott szituáció a munkahely a munkatársak soha ne adjuk fel rögtön, adjunk időt magunknak és másoknak is. Csak ügyesen! 🙂
